Schopp Ildikó több mint tíz éve dolgozik művészetpedagógusként a Műcsarnokban és egyéb képzőművészeti kiállító helyeken. A kiállítótérben megvalósult művészetpedagógia foglalkozásokon fogad gyermekeket és felnőtteket egyaránt, de visszatérő látogatói a halmozottan hátrányos helyzetből érkezők, illetve a fogyatékossággal élők szervezett csoportjai is. Idéntől az E10 kiállításaiban is tart foglalkozásokat. Emellett a Körbejárom a világomat című, a Teri a Házban nőnapok rendezvénysorozatunk kiállításának a kurátora és a keresztanyja is. Installálás közben és a megnyitó után beszélgettünk vele.
Mit tudtál a két művészről, mielőtt az E10 felkért a Körbejárom a világom című tárlat megrendezésére?
SI: Tulajdonképpen csak kevés információm volt az alkotókról Maomi Neven Du Mont képi világát ismertem, mert egy közös ismerősünknél sokszor láttam a képeit. Csapó Ida munkáival csak az interneten ismerkedtem, láttam, hogy volt a Feri-ben kiállítása megnéztem néhány vele készült interjút mielőtt személyesen találkoztunk.
Mi vezetette a tekinteted, amikor a két művésztől alkotásokat válogattál?
A legnehezebb a kettőjük közötti kapcsolat megtalálása volt. Sokat néztem a munkáikat, igyekeztem az alkotói motívumaikban megtalálni azt, amit felhasználhatok, amivel tematizálhatom a kiállítandó anyagot. Hiszen totálisan más, ami a két alkotó munkáit mozgatja. Kavargott a fejemben több szál is. Az első gondolatom a kifelé és a befelé ellentétre épült volna, és ebből maradt valami a megvalósult válogatásban, de később finomodott, letisztult az egész a személyes találkozás és a munkák átnézése során. Ami számomra összefonta a két alkotót és segített, az a szösz lett; a mitológiai Párkák/Morják történetéből, az a nélkülözhetetlen hozzávaló, amiből életünk eseményeinek szálai fonódnak.
Miben különböznek egymástól Maomi és Ida? Miben hasonlítanak?
Amíg Ida munkái a felmenő családi történetek feldolgozásában mélyül el, addig Maomi az éppen aktuális helyzetek megörökítésén dolgozik, “dokumentál”. A hasonlóságot az önreprezentációban fedeztem fel; nem szépítenek, nem finomítanak, rögzítenek egy – egy állapotot.
Mennyire szóltak bele ők a válogatásba?
Rendkívül együttműködő partnerek voltak, teljesen szabadkezet kaptam a válogatásban.
Hogyan installáltad a kiállítást?
Az Eötvös 10 pincegalériája nagyon vonzó, de a képek elhelyezése nem volt könnyű, mivel a boltívek és a belmagasság kereteket szabtak. Ráadásul Ida munkáit teljesen elnyelte a téglafal, így ezeket feltétlenül térben kellett elhelyeznem, hogy megfelelően prezentáljam.
Elsősorban Szerdahelyi Julia segített, aki a szervezésben is a partnerem volt, plusz az alkotók, Derényi Janka, az Eötvös 10 technikusai és Gyergyák Kati kulturális szervező segítették az installációk megvalósítását. Köszönöm mindenkinek!
Olyan lett, amilyet szerettél volna?
Igen, a kezdeti nehézségek leküzdése után azt hiszem, mondhatom, hogy sikerült. Olyan lett és ebben egyetértett velem mindenki, aki dolgozott a kiállításon.
Mire számíthatunk a tárlatvezetéseken?
A programra jelentkezők két különleges anyaggal ismerkedhetnek meg, két izgalmas alkotó munkáival, és azt is el tudom képzelni, hogy a művészetpedagógus felülírja bennem a frontális, hagyományos tárlatvezetést és egy kis interakcióra is sor kerülhet, meglátjuk. Nagyon készülök, és várom az alkalmakat.
Milyen programokra várod még a közönséget az E10-be?
Művészetpedagógiai foglakozásokra, vagyis az Eötvös 10-ben látható kiállítások közös felfedezésére. Ennek a kiállításnak a záró tárlatvezetésére és a záró Ujj Zsuzsi koncertre is természetesen.
-sisso-
