Virtuális helytörténeti séták Terézvárosban… és azon túl

Ilyenkor tavasszal, a jó idő beköszöntével az Eötvös10 épületén kívül is szoktunk programokat tartani, többek közt a „Helytörténeti séták Terézvárosban… és azon túl” című sorozatunkat Maczó Balázs várostörténész, muzeológus vezetésével. Jelen körülmények között le kell mondanunk a csoportos sétákról, de az illúziót fenntarthatjuk. 

Annak érdekében, hogy a négy fal között se maradjanak helytörténeti ismeretek nélkül, kéthetente szombaton közreadunk az elmúlt két év sétái közül egy-egy rövid összefoglalót, néhány képpel illusztrálva. A leírások a megvalósult séták tematikáját követik, nem törekszenek történeti/művészeti/tudományos teljességre.
Tartsanak velünk!

Maczó Balázs: Terézváros szocialista építészeti hagyatéka

Az 1948-49-es politikai fordulat után Magyarország rátért a szovjet típusú diktatórikus rendszer kiépítésének útjára, az 1956-os forradalmat követően pedig a szocializmus kiegyensúlyozottabb évtizedei következtek. A korszak építészete – bár egyes alkotásai világszínvonalat képviseltek – mai napig nem foglalhatta el az őt megillető helyet az általános köztudatban. A mai nyelvhasználat tévesen mindent „szocreálnak” nevez, ami a 2. világháború és a rendszerváltoztatás között épült. Holott a szocialista realizmus tágabb behatárolással is csupán az 1951–1956 között tervezett és megépült épületekre vonatkozik. Az 1960-as évektől a magyar építőművészet jobban igazodhatott a nyugati trendekhez. A politikai légkör oldódása mellett ezt annak is köszönhettük, hogy az ekkor tervező építészek zöme még az 1930-as években szerezte meg szakmai tudását, abban az időszakban, amikor a magyar építészet szintén Európa élvonalához tartozott.
Virtuális terézvárosi sétánkon a szocializmus épületei közül válogatunk.

Dózsa György út 84.
A 2. világháború után a kiépülő diktatórikus rendszer a magántervezési gyakorlatot fokozatosan felszámolta, és létrejöttek az állami tervezőirodák. A korszak szinte utolsó magánmunkája volt az 1949-ben felépült MÉMOSZ-székház (Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége) a Dózsa György út 84. szám alatt. A Városligeti fasor sarkán húzódó szárny a kongresszusi nagytermet foglalta magában. Az épület tartalmában már a „szociális” tendenciát jelezte (szakszervezeti székház), építészetileg viszont annak az internacionális, modernizmusnak egy nagyon szép budapesti példája, amely nem sokkal később ideológiai okoknál fogva üldözötté vált Magyarországon. Tervezte: Gádoros Lajos, Perényi Imre, Preisich Gábor, Szrogh György.

Jókai és Ó utca sarok
A politikai fordulat időszakában építették újjá a Jókai és az Ó utca sarkán korábban állt, a háborúban romossá vált eklektikus épületet. Az 1949-50-ben felépült Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének székházával az építészek (Gyárfás Iván és Vincze Pál) nem rekonstruálták a korábbi épületet, hanem egy színvonalas, nyugati modern irodaházat terveztek.

Rippl-Rónai utca 6.
1951-ben egy szakmainak álcázott építészeti „vita” keretében Révai József, a kor kultúrpolitikusa, új irányt szabott a magyar építőművészetnek. A kor tervezőinek szovjet mintára a szocialista realizmus stílusában kellett tervezniük. Ennek lényege, hogy egy épületnek tartalmában szocialistának (lakóházak esetében ezt például a típustervekkel érték el), formájában pedig nemzetinek (reálisnak) kellett lenni. Ez utóbbit a magyar klasszicista építészet egyes díszítő elemeinek újjáélesztésével próbálták meg elérni. Terézvárosban nagyon csekély számú igazi szoc-reál épület készült. A Rippl-Rónai utca 6. szám alatti villaszerű épület ennek a pár évig működő, mesterségesen megalkotott stílusnak a jegyeit visel.

Liszt Ferenc tér 6.
1954, Sztálin halála után a szovjet berendezkedésű kelet-európai országok mindegyikében lazult a stílusterror, és a szoc-reál már nem volt kötelezően követendő irányzat. Az 1960-as évekre a magyar építészet újra felvette az 1930-as évek nyugati típusú modernizmusának fonalát, és minden korábbinál jobban megközelítette a kor világszínvonalát. Lakóházak esetében az alaprajzi modernizálódás, a beépített bútorok helytakarékos megoldásai, az építőipari megoldásokban pedig a high-tech jellemezte a kor épületeit. Ennek az időszaknak egy kiemelkedő példája a Virág Csaba által 1960-ban tervezett Liszt Ferenc tér 6-os számú épület, ami a kor egyik kiemelkedő alkotása. Alumínium erkély mellvédje egyedi, modern hangulatot ad a homlokzatnak.

Munkácsy Mihály utca 14.
1960 és 1989 között közel kétszeresére fejlődött az országos lakásállomány. Az 1960-as években újra felfelé haladt a magyar gazdaság és ezzel az urbanizáció és az építészet is. A korszak nagyon szép és igényes három-négyemeletes lakóházai készültek el az Epreskert környékén és az Andrássy úton (Andrássy út 117., Lendvay utca 20., Rippl-Rónai utca 14.). Ezek közül ki kell emelnünk a Munkácsy Mihály utca 14-es számú házat, amely nyers téglahomlokzatával a korban divatos skandináv építészeti jegyeket visel magán.

Benczúr utca 35/C., Munkácsy Mihály utca 10.
A szocializmus időszakában létezett egy olyan határozat, ami előírta, hogy új épület, lakótelep, középület (stb.) építésekor az összköltségvetés 1 ezrelékét valamilyen képzőművészeti alkotás elkészítésére kell fordítani. Ennek köszönhetően gyakran készültek mozaikképek, szgraffitós díszítések vagy egyéb más anyagból készült szobrászati alkotások az új épületek homlokzatára, lépcsőházába stb. Így került a Benczúr utca 35/C. épület homlokzatára is az az égetett, festett kerámia relief, amelyet Janáky Viktor szobrász készített 1959-ben az akkor Pedagógus Szállóként működő épület falára. A Munkácsy Mihály utca 10. szám alatti óvoda oldalhomlokzatára szinte az egész falszakaszt kitöltő gyémántmetszéses murália (állandó építészeti felület díszítését szolgáló képzőművészeti alkotás) került.

Brutalista épületek
Az 1980-as években több robosztus alkotás is készült a Terézvárosban. Ezek közül talán a leginkább ismert a Nyugati téren 1984-ben megépült Skála áruház épülete, melyet Kővári György tervezett. Az üvegborítás ugyan tompítja, de az egész épületegység mégis óriási tömeggel hat a térre. Hasonló a tömegkezelése a Rippl-Rónai és Szondi utcák sarkán megépült egykori nővérszállónak is. A közeli MÁV kórház beruházásaként 1980-ra elkészült szálló még erőteljesebben hat, hisz a tervező itt színezett betonpanelekkel borította az épületet. Mindkét épületben tetten érhető a brutalizmusnak nevezett építészeti irányzat, amely Európában már az 1950-es években megjelent. Ennek főbb ismertető jegyei a nyers építészeti forma, a befejezetlen felületek, a szokatlan formák, a durva anyagok és a masszív kialakítás.

Dózsa György 112-114.
A korszak toronyházai közül említést érdemel a Dózsa György 112-114. szám alatt felépült kórházi szárny, amelyet a MÁV Beruházó Vállalat (vezetője: Viola János) épített 1987-ben.

FORRÁSOK
Branczik Márta – Keller Márkus: Korszerű lakás
Modern és szocreál – Építészet és tervezés Magyarországon 1956–1959 (szerk.: Fehérvári Zoltán – Hajdú Virág – Prakfalvi Endre)
A második félévszázad építészete: http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/433.html (letöltés: 2018. május)