Tegnapelőtt, november 27-én elindult nálunk a VI. Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivál a Lindy Larsson & The BonBon Band Tschandala/Svédország sötét arca című koncertszínházi előadásával. Az előadás és a megnyitó hangulat is fergetegesre sikerült.
Lindy Larsson elismert – és ezentúl számunkra egyetlen kedvenc – svéd színész és énekes a „hivatalos” előadói tevékenysége mellett készítette ezt a revelatív előadást, amely úgy hullott a svéd jóléti állam fejére, (tegnap meg a miénkre), mint egy égből küldött, vízzel teli kijózanító ballon. Kapott is érte sok díjat, állami elismerést ott a svéd rónákon és ezért el is hozhatta ide a szemfüles Független Színház Magyarország szervezőinek köszönhetően a produkciót.
A sötét varieté klasszikus konferansziéja, a mesélő, a narrátor, a cirkuszi akrobata, az anti-divat modell és az együttes énekes frontembere egy személyben Lindy Larsson. „Rólunk nem olvasol a történelemkönyvekben. Pedig ott voltunk. A margón, a sorok között, a széleken. Mi mindig olyan helyeken vagyunk, amik nem állandóak, hanem átmenetiek.” – kezdi a prológust, amelyben röviden összefoglalja a svéd vándorcigányok (travellerek) történetét. Aztán énekel, átöltözik, a nagyszüleiről mesél, rituális átkot mond, installációt készít, táncol, szórakoztat, szabályosan elvarázsolja a közönséget és közben előveszi Strindberg, a svéd nemzeti drámaíró világszerte ismeretlen cigányellenes regényét és felboncolja, mint egy plüssnyulat. Az előadás kalandozik a műfajok között; humoros, okos, keserédes etűdök sora, közbevetett dalokkal. A történet két szálon fut: az egyik a Strindberg mű, amely a 19. századi polgárok nézeteit képviseli, miszerint a cigányok tulajdonképpen ösztönlények és nem is emberek; a másik Larsson személyes, illetve családi története és vándorcigány családjának borzalmas történelmi tapasztalatai. Megrázó módon fonódik össze a két szál, amikor Lindy a saját édesapja történetét meséli el egy gyerekszintetizátoron halkan kísérve magát. Apja egy roma gyerek volt a sok közül, akiket pusztán a származásuk miatt intézetbe zártak és pokolian bántak velük. A történeteik akkor kerültek napvilágra, és a saját gyerekeik számára is akkor derültek ki, amikor civil szervezetekbe tömörültek, hogy kártérítést kérjenek az államtól és dokumentumokat kellett felkutatniuk a saját múltjukból. Ebben a jelenetben megrázó módon válik plasztikussá és személyessé minden elképzelhetetlen szörnyűség, amelyeket a svédországi romák, a roma gyerekek ellen elkövetett a svéd társadalom. Amelyek sosem kerültek be a történelemkönyvekbe.
A feloldás a mai helyzet értékelése és egy gyönyörű dal, a közönség pedig pityereg, tapsol, ünnepel; de főleg kiváltságosnak érzi magát, hogy ilyen beavatásban lehetett része, hogy a színház által értheti meg, hogy nem lehet szemet hunyni a más emberekkel tett rossz dolgok felett, nem lehet csak a jóról beszélni, mert akkor semmivé válnak azok az emberek, akikkel a rossz dolgok történtek.
Az előadás utáni közönségtalálkozón, – amelyet Lakatos Márk felkészülten és természetes érzékenységgel vezetett – Lindy Larsson elmesélte, hogy kölyökkorában volt egy saját, külön bejáratú szuperhőse Batman és Pókember mellett: a Fényember, akiről azt képzelte, hogy világosságot visz az embereknek. Milyen szimbolikus, hogy az egykori gyerek, ma színész és roma polgárjogi mozgalmár végtére is fényhozó lett. Nem csak a budapesti éjszakába lehelt életet, de színház által teszi világossá mindenki számára, hogy mi az emberi méltóság, és miért kell mások méltóságát tiszteletben tartani.
Persze a fesztivál további előadásai is fontos dolgokra világítanak rá, sőt a Roma Hősök fesztivál úgy, ahogy van azért jött létre, hogy felvilágosítsa a lakosságot, a politikusokat, a művészeket, a hatalmakat emberség tárgyában.
https://www.facebook.com/events/1294031991479677
-sisso-
