STAND UP ROMA – ARCOK EGYMÁS KÖZÖTT – KIÁLLÍTÁS A ROMANO KHER GYŰJTEMÉNYÉBŐL

A Stand Up Roma – 8. Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivál kísérőprogramjaként megvalósuló kiállítás az önarckép, illetve a portré változatos  műfaján keresztül vizsgálja a roma identitást.  

A kiállítás előzetes bejelentkezéssel ([email protected]) június 7-ig ingyenesen látogatható. 

A portré a művészettörténet egyik legősibb és legközvetlenebb műfaja. Egyszerre szól az egyénről és a róla alkotott képről: arról, hogyan látjuk magunkat, és hogyan látunk másokat. A roma közösségek ábrázolása azonban hosszú időn keresztül gyakran kívülről formált képeken keresztül jelent meg. A roma művészek munkái ezt a viszonyt alapvetően alakítják át: a portré itt nem csupán ábrázolás, hanem önmeghatározás és jelenlét.

A kiállítás fontos szekcióját képezik az önarcképek. Ezek a művek különösen közvetlen módon mutatják meg az alkotók személyes nézőpontját. Az önarckép mindig kettős helyzetet teremt, hiszen a művész egyszerre a kép alkotója és tárgya, egyszerre néz és látszik. A roma művészet kontextusában ez a gesztus különös jelentőséggel bír, hiszen a művész saját arcán keresztül válik a reprezentáció aktív alakítójává.

A művészek egymásról készült portréi már a közösségben alkotott szerepek reprezentációi. Ezekben a művekben a portré nem csupán egy személy ábrázolása, hanem a művészek közötti kapcsolatok lenyomata is. A tekintet itt már nem önmagára irányul, hanem a másik alkotóra, az ábrázolásmódban és címadásban sokszor reflektálva a portréalany munkásságára.

A válogatásban szereplő további portrék a közösség szélesebb tapasztalatát hozzák be a kiállítás terébe. A képeken megjelenő arcok gyakran hétköznapi figurák, családtagok vagy ismerősök, a személyes és közösségi történetek felől közelítenek az ábrázoláshoz. A hangsúly nem a közösségben betöltött szerepen, hanem az emberi jelenléten van.

A Stand Up Roma cím ebben az összefüggésben nem csupán megszólalást jelent, hanem láthatóvá válást. A portré itt nem lezárt kép, hanem kapcsolat: a művész, az ábrázolt személy és a néző között létrejövő viszony.

A kiállítás nem törekszik teljes áttekintésre. A szűk válogatás célja inkább az, hogy koncentrált találkozásokat hozzon létre: a néző konkrét arcokkal, tekintetekkel és történetekkel kerül kapcsolatba. Ezek a képek egyszerre személyesek és univerzálisak, és arra emlékeztetnek, hogy az identitás mindig viszonyokban, tekintetekben és történetekben formálódik.