Események betöltése

« Összes Események

  • Ez az esemény elmúlt.

Virtuális helytörténeti séták Terézvárosban… és azon túl

május 16 10:00

Ilyenkor tavasszal, a jó idő beköszöntével az Eötvös10 épületén kívül is szoktunk programokat tartani, többek közt a „Helytörténeti séták Terézvárosban… és azon túl” című sorozatunkat Maczó Balázs várostörténész, muzeológus vezetésével. Jelen körülmények között le kell mondanunk a csoportos sétákról, de az illúziót fenntarthatjuk. 


Annak érdekében, hogy a négy fal között se maradjanak helytörténeti ismeretek nélkül, kéthetente szombaton közreadunk az elmúlt két év sétái közül egy-egy rövid összefoglalót, néhány képpel illusztrálva. A leírások a megvalósult séták tematikáját követik, nem törekszenek történeti/művészeti/tudományos teljességre.
Tartsanak velünk!

Maczó Balázs: A külső Terézváros századfordulós építészete

Miután az 1870-es években eldőlt, hogy a világvárossá váló Budapest akkori legmodernebb sugárútja (a későbbi Andrássy út) Terézvároson halad keresztül, ezzel az is világossá vált, hogy a magyar főváros legelegánsabb, legdivatosabb és leggazdagabb városrésze épül ki az út két oldalán. Az 1880-es években megszületett a Sugárút, elkészültek az Oktogon házai, kialakult a Nagykörút és beköltöztek a festők, szobrászok a főváros első művésznegyedébe, ami a Bajza utca mentén jött létre. A Városliget felé közeledvén, a Benczúr utca, Városligeti fasor környéke Budapest előkelő villanegyedévé vált. Szinte elvárás volt, hogy ez a nívó az új század elején is folytatódjon. Itt épült fel Budapest legkorábbi szecessziós bérháza, amelyet hamarosan – egyes vélemények szerint – a város legszebb épülete követett. A korszak legérdekesebb épülete készült el az Eötvös utcában, és több, a korát meghatározó építész járt vissza ide, hogy tervezzen, művészit alkosson, és kiérlelje a maga stílusát.
Képzeletbeli sétánkon terézvárosi századfordulós épületek közül válogatunk egy csokorra valót, a teljesség igénye nélkül.

Lindenbaum Móric házai
Izabella utca 94-96.
tervezte: Spiegel Frigyes és Weinréb Fülöp, 1896-97.
A ház homlokzati díszítése, a megjelenő színek, formák és elrendezés révén forradalmian újszerűként hatott az addig csak historizáló homlokzatokhoz szokott Budapesten.
Miben is volt egyedi ez az épület? A szót itt adjuk át a házat tervező Spiegelnek: „A homlokzatokon kerültünk minden nagyobbszerű architektonikus momentumot. A tagozás a lehető legegyszerűbb. Jelleget az egésznek csak a díszítés ad, melyet a modern ornamentáció szellemében, az eddigi sablontól teljesen eltérőleg, igyekeztünk megoldani. A négy friz a négy elemet jelképezi. A földet stilizált fák, a földi hiúságot jelző pávák, kigyók és két, a nap felé törekvő, de kigyók által a földön visszatartott női alak; a levegőt a nap, hold és csillagok, madársorok és az éjjel és nappal alakjai; a vizet halak, korallok és rákok; a tüzet tűzokádó sárkányok jelképezik. (Ez utóbbi két elem az Izabella utca 96-os számú ház faláról sajnos már eltűnt – megj.: MB) Felhasználtuk azonkívül az ablakkereteknél, mellvédeken és pilléreken díszítésül a mályvát és napraforgót, liliomot, egy kákaszerű növény leveleit és egy sajátszerűen fonott sujtásszerű szalagos diszítményt, melyet magyarosnak is nevezhetünk. Végül még egyet jegyzek meg és ez talán a legfontosabb: azt, hogy a homlokzatok színesek.”

Baruch Sámuel háza
Bajza utca 44.
tervezte: Bálint Zoltán és Jámbor Lajos, 1898-99.
A háromemeletes, halványlila színűre festett, dúsan díszített homlokzatú épületet – a kovácsoltvas kaput leszámítva – teljesen eredeti pompájában csodálhatjuk meg ma is. Az angol szecesszió nagy mestere, Walter Crane, képző- és iparművész 1900-as egy hónapos magyarországi és erdélyi utazása alkalmával az épületet a legszebb háznak látta a fővárosban.

Léderer Artúr háza
Bajza utca 42.
tervezte: Bálint Zoltán és Jámbor Lajos, 1903.
A Léderer család korának egyik gazdag földbirtokos famíliája volt, több budapesti ingatlanuk közül ez, a kettős funkciót betöltő épület volt a legelőkelőbb. A Bajza utca felé eső épületrész földszintje és 1. emelete a család reprezentatív palotája volt, míg az Aradi utca mentén húzódó traktus bérlakásoknak adott helyet. Az építész páros ötletesen varázsolta egységessé a két lakrészt.
Az építtető nagyon pazarul rendezte be a lakosztályát, amelynek belsőépítészei kialakítását szintén a Bálint-Jámbor párosra bízta. Az ezüst dolgozószoba, az arany szalon, a hall és az ebédlő kialakítása és berendezése az összművészeti alkotás célzatával készült. A családot személyes jó barátság fűzte Kernstock Károly festőhöz, így nem véletlen, hogy a homlokzaton megjelenő táncos és vadászjelenetet ábrázoló mozaikfríz az ő tervei alapján készült (kivitelező a Róth Miksa műhelye volt).
A Bajza utca 42-es számú ház a mai Budapesten talán a legteljesebben őrzi a századforduló világának hangulatát.

A Balu és Lukács elektrotechnikai gyár épülete és bérháza
Eötvös utca 38.
tervezte: Marton Ákos, 1905.
Fővárosunkban rendkívül ritka az az építkezési gyakorlat, hogy egy gyárat és egy bérházat egy épületben valósítanak meg. Jelen esetben egy ilyennel van dolgunk. A dinamókat, ventilátorokat, mérőműszereket, szigetelőket készítő gyár épülete a telek hátsó részében, míg a bérház az utcafronton valósult meg. Mindkettő homlokzatát a kornak megfelelő attraktív szecessziós díszítéssel látta el a tervező. Az Eötvös utcai homlokzaton, az első emeleti ablakok közében megjelenő hölgyek lábai mellett a gyár termékeit fedezhetjük fel.

Platschek Vilmos háza
Aradi utca 57.
tervezte: Löffler Sándor, 1907.
Az eredetileg szintenként két nagy lakást magában foglaló bérház pincéjében istállót és műhelyeket is kialakítottak. A homlokzatot uraló első emeleti zárterkély mögött az egyik lakás ebédlőjét alakították ki. A ház igazi dísze a domborított lemezfedésű kapu (Migray József műve). Az itt megjelenő népművészeti motívumok között az oldalsó ablakok körül megtalálhatjuk a stilizált pávát is, ami visszatér a ház kapualjában elhelyezett szélfogó maratott üvegén is. Ha bekukucskálunk a kapun, ezt láthatjuk is.

dr. Vágó Lajos, Klein Ignác és Knöpfler Ignác házai
Székely Bertalan utca 2/B-C.
tervezte: Löffler Sándor és Löffler Béla, 1910-11.
1909-ben párhuzamosan rendelt terveket egy ügyvéd és két női divatkereskedő az egymással szomszédos, egy házszám alá tartozó két telekre. Mindkét megrendelő a Löffler testvéreket bízta meg a tervek elkészítésével. A házak megformálása hasonló, ami az utcafront felől a harmonikus ritmikában és a felületen elhelyezett díszítés összehangolásában mutatkozik meg. Annak, hogy a két tulajdonos közös tervezőt választott, a házak és udvarok alakítása szempontjából nagyon jó végeredménye született: mindkét épület speciális alaprajzú, aminek köszönhetően a korban szinte egyáltalán nem jellemző zöld felület, egy belső park jött létre a két lakóház között, jelentős benapozást biztosítva ezzel az udvari frontoknak is. Löffleréknek ez az egyik legmodernebb kialakítású bérházuk.

Magyar Vasút- és Hajózási Klub bérháza
Csengery utca 76.
tervezte: Komor Marcell és Jakab Dezső, 1911-12.
A magyar népies szecesszió stílusában tervező építész párosnak ez volt az első közös, komolyabb munkája. Különlegességét emeli, hogy nagyon kevés ilyen épület készült Budapesten. Komor és Jakab koruk még élő népművészeti elemeit másolták le, és ezekkel díszítették épületeik egy részét.

Felhasznált irodalom:
Gerle János: A hely szelleme, avagy a szellem helye, Terézváros Budapest szívében 1998.
Spiegel Frigyes: A modern építészet és a budapesti bérházak, In: Művészet, 1902. 2. szám
Tolnai-Pálóczy Enikő: A Löffler-fivérek építészete, diplomamunka, ELTE BTK, 2012
Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete, 1990.

A fényképeket készítette: Maczó Balázs

Részletek

Dátum:
május 16
Időpont:
10:00
Esemény kategória:

Helyszín

Eötvös u 10
Budapest, 1067 Magyarország

Eseménynaptár

július «
29
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
»

Hírlevél feliratkozás